Mezőföld

Bár a Mezőföld az Alföld legnyugatibb középtája, annak legnagyobb részétől teljesen eltérő arculatú természetföldrajzi egység, átmenet a Dunántúli-dombság felé. Keleten a Duna-völgy választja el az Alföld többi részétől, délen és délnyugaton a Sió-völgy határolja, majd a Balaton partvidéke övezi, ÉNy felé pedig a Dunántúli-középhegységig húzódik. A Velencei-hegység nem része a Mezőföldnek, de azon belül helyezkedik el.

A tájegységen keresztülutazóknak gyakran csak a nagy kiterjedésű, termékeny szántók tűnnek fel. Aki azonban letér a műutakról, és gyalogosan vagy kerékpárral bemerészkedik a tájegység rejtettebb zugaiba, a löszvölgyek, homokbuckák vagy szikesek világába, azt egy egészen más, a Mezőföld mai általános képétől messzemenően eltérő hangulat és látvány fogadja: az ősi élővilág máig fennmaradt képviselőivel tarkított, a történelmi múlt sokféle emlékével átszőtt táj.

Mindezek megismerésében nyújtunk segítséget vezetett túráinkkal. Időnként nyilvános túrákat is meghirdetünk a Mezőföldre, ezeket az aktuális programjaink között tesszük közzé.

A Mezőföld tájai

A Mezőföld turistaútjai

Ez a nagy kiterjedésű táj alapvetően dombvidéki jellegű, de a hozzá tartozó egyes kistájak jelentősen eltérnek egymástól. Az Észak-Mezőföld lösszel fedett dombvidék, hangulatos völgyeiben helyenként már középhegységi jellegű növények is előfordulnak. A központi helyet elfoglaló Közép-Mezőföld felszíne a legtagoltabb, ahol a löszképződmények szinte mindegyike előfordul. Jellegzetesek a településektől általában távol eső, szántóföldek közé ékelődő, nagy kiterjedésű, titokzatos völgyrendszerek, illetve a Duna mentén húzódó meredek szakadópartok. A völgyek peremén többfelé fellelhetők bronzkori földvárak maradványai.

A Nyugat-Mezőföld felszíne kevésbé tagolt, de a Sárvíz- és a Sió-völgy felőli peremein változatos völgyrendszerek jöttek létre. A Dél-Mezőföld nagy része homokbuckákkal fedett terület, helyenként idős tölgyes erdőkkel, árvalányhajas pusztákkal és különleges láprétekkel.

A Sárrét alacsony fekvésű, vízjárta medencéjével, lápos talajaival jól elkülöníthető egységet alkot. A Sárvíz-völgy 5–7 km széles sávja Közép- és Nyugat-Mezőföld löszplatója közé ékelődik be, majd a Sió-völgyével egyesülve a Dél-Mezőföld nyugati határát képezi. A szikes területek különleges, sótűrő növényvilágnak és egyedi állatvilágnak adnak otthont, a szikesek között helyenként homoki sztyepprétek maradtak fenn.